Napló http://elza-naploja.blogger.hu mindenféléről... hu Kétségbeejtő http://elza-naploja.blogger.hu/2018/10/19/ketsegbeejto Ezt teszi a politika az emberrel.

És most nem csak a kormányzatra gondolok. Sőt. Éppen nem rájuk. A Jobbikra gondolok, igazi gyásszal a szívemben. De gondolhatnék az MDF-re, a Kisgazda Pártra, az SZDSZ-re, a KDNP-re, az újabb időkben a Szocialista pártra vagy az LMP-re.

Mindenütt elérkezett a pillanat, amikor teljesen elfelejtették az eredeti célt, létük egyetlen lényegét, a küldetésüket, és a legborzasztóbb, hogy az őket megválasztókat.

Már szóba sem kerül, még közvetetten sem az őket megválasztó állampolgár, a politikai szerep, kizárólag egyéni, személyes sértettségekről, adok-kapokról szól az egész.

Hiába próbálják a kis pártkatonácskák képviselni választóik érdekeit továbbra is, hiába próbálnak a lakástakarékról posztolgatni, valós munkát végezni a helyi önkormányzatoknál, már senkit nem érdekelnek. Nem ők kerülnek a tévébe, az internetes hírportálok és a közösségi oldalak nem az ő szokványos, mindennapi harcaikról szól, mert az unalmas. Minden a szaftos személyes egymásba belemenést harsogja, mert az sokkal izgalmasabb.

Közben kiapad a Duna, elolvad a jég az Északi és a Déli sarkon, elpusztulnak az őshonos fák, elszaporodnak a természetidegen rovarok, az emberek világában pedig szétesik minden: az iskolák, a kórházak, a munkahelyek, a lakóházak, a családok, elmebeteg tínédzserek öldökölnek, de kit érdekel?

Bulvár lett a politikából.

És mindeközben a FIDESZ? Akárcsak az ötvenes években: szépen, csendben kiiktatják a párton belül ellenük fordulókat, nem verik nagydobra belső viszályaikat, csak azt látjuk (vagy nem látjuk), hogy emberek felbukkannak, majd eltűnnek a süllyesztőben, és csak sejthetjük, hogy itt történhetett valami. Közben mennek előre a saját maguk elé rajzolt úton, és bár őket sem érdekli már régen semmi és senki, kizárólag a saját bomlott elméjük ötletei és a saját és családjuk érdekei, de mégis tudnak haladni. Nem forgácsolják szét önmagukat, egyre erősebbek és összezártabbak, és egyre nagyobb kárt okoznak ennek az országnak.

Nem tudom, melyik a jobb megoldás, csak azt érzem, egyre jobb lenne visszamászni a fára. Olyan időkbe, amikor még nem volt politika.

]]>
Fri, 19 Oct 2018 04:59:47 +0200 30819_272557
Szép új vagyis régi világ http://elza-naploja.blogger.hu/2018/10/18/szep-uj-vagyis-regi-vilag "Lánczi András is tagja lesz a Magyar Tudományos Akadémia intézeteit átvilágító 14 tagú bizottságnak.
Lánczi András 1986-ban még a marxizmus felsőbbrendűségét hirdette a Világosság című kommunista ideológiai lap szerkesztőjeként publikált "Filozófiatanítás és módszer a középiskolában" című munkájában: „a marxista filozófia kicsiben (értsd iskola), és nagyban (tudományos kutatás) többet képes adni, mint bármely más világnézet”." (index)

Szép új régi világ ez, mondhatom!

]]>
Thu, 18 Oct 2018 05:41:24 +0200 30819_272556
1950 - Békekölcsön, 1963 - Lakás- és autónyeremény betétkönyv http://elza-naploja.blogger.hu/2018/10/16/1950-bekekolcson-1963-lakas-es-autonyeremeny-betetkonyv

Volt honnan ötletet meríteni, Rogán Antal!

A Magyar Népköztársaság kormányának felhívása a békekölcsön jegyzésre

 

A felszabadulás után, a barbár fasiszta hordák pusztítása nyomán romokban hevert országunk. A Szovjetunió, a dicsőséges szovjet hadsereg segítségével, a kommunisták vezetése mellett megindult az újjáépítés munkája és a szabaddá lett nép csodákat művelt. A nép ellenségei, az imperialisták cinkosai ellen folytatott harcokban egybeforrott népünk, megszületett alkotmányunk, a dolgozók állama. A károk helyreállítása, a dolgozók hatalmának megszilárdítása után új, nagyobb feladatokat tűzhettünk magunk elé: ötéves tervünket, a szocializmus építését városban és falun.

Amikor országátalakító ötéves tervünk indulása előtt, annak további biztosítására, most egy éve a kormány ötéves tervkölcsön jegyzésére szólította fel a dolgozókat, a felhívás lelkes fogadtatásra talált és több mint 50 százalékkal jegyezték túl a kibocsátott kölcsön összegét.

Népköztársaságunk kormánya ezért BÉKEKÖLCSÖN kibocsátását határozta el és felhívással fordul népünkhöz: bocsássa megtakarításait a nép államának rendelkezésére.

A BÉKEKÖLCSÖN a mai nappal 750 millió forint értékben kerül kibocsátásra. Mindenki szabadon választhat nyeremény és kamatozó kölcsönkötvények között. Mindkét kölcsönfajtát 10 év alatt minden kötvényterjesztő maradéktalanul visszakapja.

A nyeremények sorsolása félévenként történik. Minden második kötvény nyereménnyel kerül kisorsolásra. A főnyeremény a 20 sorsolás mindegyikén 100 000 forint. Ezenkívül mind a 20 sorsolás alkalmával jelentékeny számú 50 000, 25 000, 10 000 és 5000 forintos nyereményt fognak kisorsolni.

A Magyar Népköztársaság kormánya meg van győződve arról, hogy felhívása a dolgozók közt lelkes visszhangra talál. Bizton tudja, hogy hazánk minden hű fia, városban és falun egyaránt, a béke ügyének védelmében fokozott áldozatkészséggel fog a felhívásra válaszolni.

A BÉKEKÖLCSÖN csakúgy, mint az ötéves tervkölcsön, a dolgozó nép saját államának nyújtott kölcsön, melynek révén saját sorsát fogja előrelendíteni.

A BÉKEKÖLCSÖN ötéves tervünk fejlesztését, államhatalmunk további megerősítését, a béke ügyét szolgálja.

A BÉKEKÖLCSÖN minden forintja egy-egy csapás az imperialista kalandorokra, válasz gyalázatos háborús terveikre!

Kövessük a nagy szovjet nép példáját! Mutassuk meg, hogy méltók vagyunk a Szovjetunió és a béketábor országainak megbecsülésére!

Budapest, 1950. szeptember 28.

Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében:

Rákosi Mátyás Dobi István

Szabad Nép, 1950. szeptember 28.

 

1956 megtorlási hulláma után a politikai vezetés már arra is ügyelt, hogy reményt ébresszen azokban, akik nem hagyták el az országot, bebizonyítsa, hogy itthon is érdemes élni, dolgozni, mert meglesz az eredménye. A gazdasági helyzet általános állapotától függetlenül elsőként, amolyan kedélyjavító intézkedésként, egy 1956. december 29-i kormányhatározat alapján, 1957-ben megjelent a Lottó játék.

Lakás- és autónyeremény betétkönyvet is lehet 1000 és 5000 Ft-os értékben vásárolni. Nem kamatozik, nem veszít az értékéből, évente sorsolják, és vissza lehet váltani.

Nekünk is volt ilyenünk, és míg a Békekölcsön kötelező volt, ez már "önként választható" befektetés.

Persze soha nem nyertünk semmit, s végül visszaváltottuk akkor, amikor az 1000 és az 5000 forint már régen nem ért annyit, mint a váltás időpontjában. Más esély azonban nem volt lakáshoz vagy autóhoz jutásra, így ez mégis több volt, mint a nulla.
Sokáig álltak (lehet, hogy még ma is?) országszerte (vagy csak Budapesten?) az úgynevezett Lottóházak, ahol a lakásnyereményeket osztották, a csúcsponton pedig vagy 150 (egyszázötven!) nyeremény Trabant és Wartburg futott a magyar utakon. A befektetett összeg azonban százmilliós nagyságrendű volt, kizárólag az egyetlen létező takarékpénztárnál, az OTP-nél. Szóval valaki nagyot kaszált már akkor is. Ja, pardon, persze a nép kaszált ezzel, csak nem tudott róla. Már akkor sem.

 

 

]]>
Tue, 16 Oct 2018 05:26:59 +0200 30819_272554
Sérthetetlenek virágzása http://elza-naploja.blogger.hu/2018/10/11/serthetetlenek-viragzasa
Az alvilág alja, ha egy kormányzat vezető tisztségviselői a szereplői. Akik támogatják, bűnrészesek.
Az alábbi egy 2015-ös cikk Rogán Antal 2012-es ötletéről, amellyel milliárdokat kaszáltak offshore cégek és egyéb csókosok, és amelyen milliárdokat bukott a magyar állam. Alvilági módszerek alvilági, ámde gazdag figurák EU-ba juttatása érdekében. Büntetlenül maradt (ez is), sőt, az ürgének azóta is voltak további gazdagodási ötletei az ingatlanbizniszben. Azóta is boldogan él.
Az elvakult FIDESZ-hívek szerint minden politikai elit lop, csal és hazudik (ebben igazuk van), de hadd tegyék, ha cserébe CSOK-ot és rezsicsökkentést adnak, valamint távol tartják a migránsokat (ez már mekkora parasztvakítás, amikor éppen ők engedték be jó pénzért őket), jótéteményeikért igazán megérdemlik. Nos, szerintem a börtönt érdemelnék meg. Egyelőre sérthetetlennek tartják magukat, de ez szokta az alvilági figurák vesztét okozni. Ebben bízom.

Index - Gazdaság - Bődületeset kaszálnak Rogán ötletén

 

]]>
Thu, 11 Oct 2018 06:03:52 +0200 30819_272553
Meghasonlás http://elza-naploja.blogger.hu/2018/10/07/meghasonlas "A kormány olyan erős magyar nemzetben gondolkozik, amely vállalja keresztény hitét, a keresztény eszmeiséget, és emellett a magyar nemzethez való ragaszkodást vallja magáénak.”

Az ilyen légből kapott, álszent és teljesen irreális - bár ugyanakkor persze bájosan idealista - kijelentésekkel zavarták össze sikeresen a határon túl élő magyarok fejét, akik ezek után azokra a honfitársaikra támadnak, akik átlátnak a szitán. (Ami egyébként nem nagy kunszt, hiszen a papír és a mikrofon mindent kibír, azt is, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal.)

A valóság ellenben az, hogy a megválasztott parlamenti képviselők hatásköre kizárólag a határokon belülre terjed ki. Ez pedig Trianon óta - aminek 2020-ra kért emlékévét amúgy éppen ők, akik a fenti tételt nyilatkoztatták ki, megtorpedózták - nem tartalmazza sem a Felvidéket, sem Kárpátalját, sem Partiumot, sem Erdélyt, sem Délvidéket, sem Kanadát, sem Ausztráliát, ahol még sok magyar él.

Mondhatnak, amit akarnak, minden más csak ámítás.

És ez nem jobb- vagy baloldal kérdése.

És én nem vagyok hazaáruló, amiért így gondolkodom.

És nem "fújok egy követ" senkivel, és nem válok kommunistává, Gyurcsánnyá, vagy bármi és bárki mássá, ahogyan azt inszinuálni akarja egyik-másik ismerősöm. Vagy nem is inszinuálják, hanem nyíltan kimondják, ami csak kicsit rosszabb.

Én - mi - nem hagytam - hagytuk - cserben őket, én - mi - egy álszent, a hatalomtól elmeháborodott kormányzat dróton rángatott bábúja lettem - lettünk, akiben még maradt némi józan ész, éppen ezért tehetetlenül nézi, hogy verik szét éppen azt a magyar nemzetet, amiben állítólag gondolkodnak.

Elfogynak az érvek, mert hiábavalóak. Túl sok az agymosott, aki csak a másik agymosott érvelését fogadja készségesen, a többi mind - nem néma csönd, sajnos, hanem - hazaáruló.

Ezt akarták és elérték. Mindenki mindenki ellensége lett.

Akárcsak az ötvenes években. Mivel én akkor születtem, pillanatnyilag úgy érzem, az életem teljesen fölöslegesen telt el, hiszen ott tartunk, ahol akkor, amikor megszülettem.

Szar érzés.

]]>
Sun, 07 Oct 2018 09:36:52 +0200 30819_272552
Allegória a csatornafedélről http://elza-naploja.blogger.hu/2018/10/05/allegoria-a-csatornafedelrol Nap mint nap keresztüllépek ezen a járdán széltében végigívelő, több részből álló rácsozaton. Hetekig követtem valakik kitartó és heroikus küzdelmét a szélső elemmel, amely minduntalan kifordult a helyéből. Hetekig, hónapokig minden reggelre visszatették a helyére, de csak úgy éppen hogy, ezért aztán délutánra megint befordult a lyukba. A történet vége ez lett:

A fedél a bokor alatt, a lyuk tátongva végezte.

És mi ebben az allegória? Minden félszívvel végrehajtott cselekvésünk, elvetélt törekvésünk, füstbe ment tervünk, be nem teljesített álmunk, kiéletlen vágyunk, félbehagyott munkánk jutott róla eszembe. Mindennapi harcaink. Létünk végső kudarcra ítéltetése. Lényegünk megkérdőjelezése.

Mert ugyan át lehet könnyedén lépni azt a rést, már, ha számít rá az ember és odafigyel, de egy figyelmetlen kisgyerek térdig tűnne el benne, szóval mégis van (VOLNA) értelme, ha rendeltetésszerűen visszakerülne a lyukra a rács. Ha beteljesíthetné küldetését. Értelmet nyerne a létezése, ha jó kezekbe kerülne. Ha azok, akik egy ideig törődtek vele, nem adták volna fel. Nem ítélték volna hiábavalónak a küzdelmet.

Így lett a 40 centis csatornafedélből az élet értelmét megkérdőjelező allegória.

]]>
Fri, 05 Oct 2018 14:08:01 +0200 30819_272551
Érzékenyítés http://elza-naploja.blogger.hu/2018/08/23/erzekenyites Csináltam magamnak egy érzékenyítő programcsomagot. Egy - az igazi problémákhoz képest - jelentéktelen lábműtét után csak a sarkamra terhelhetem a súlyomat. Ez önmagában sem kis teljesítmény, de ha hegyen-völgyön át kell eljutnom A-ból B-be, akkor az igazi kihívás!

Totyogok ki a vasútállomásra, földre szegezett tekintettel, minden lépésre külön koncentrálva, mert ha belelépek egy aszfalthibába, akkor egyrészt elvesztem az egyensúlyomat, másrészt késként belém hasító fájdalom a "jutalmam". Ugyanez a helyzet a térkövek egészségesek számára észrevehetetlen vízszinthibái, és a látszólag hibátlan csatlakozások esetén. Lehet, hogy ez érthetetlen, de én most megtapasztaltam, hogy milyen elhibázott döntés a gyalogjárdát térkövekkel burkolni.

Felkapaszkodok a vonathoz vezető lépcsősoron. Ha legalább másfél lába működik az embernek, akkor ez kivitelezhető, gondolom önzőn csak magamra gondolva, de átsuhan a gondolat, hogy mit tehet az, akinek csak egy lába van, vagy aki kerekeskocsiba kényszerült.

Még van 10 percem a vonat érkezéséig, jó lenne leülni. Kimegyek a tűző napra, ahol van 2 lepusztult pad, vagy bemegyek a szocreál váróba, ahol mind a két pad tele van, hátha valaki megszán? Mire ezt eldönteném, már nem érdemes elindulnom, mert

érkezik a vonat.

Nézem a 3 lépcsőt, amin fel kell másznom (szó szerint másznom, olyan hihetetlenül magas). Próbálom feltenni a sarkamat jobbra, majd balra kifordítva a lábfejemet. Nem sikerül, mert olyan keskeny a lépcső, hogy a még nem oly nagy lábfejem sem fér el hosszában rajta.

Próbálom az egészséges lábammal kezdeni a mozdulatsort. Nem sikerül, mert olyan magas a lépcső, hogy nem tudok a lent maradó lábamon sarkon terhelve maradni.

Végül felhúzódzkodom valahogy, mert nincs más választásom.

A leszállóhelynél elismétlődik a procedúra, fordított előjellel. Bár lefelé egy kicsivel könnyebb. Ez a jutalom, amiért feljutottam a vonatra. Nem kell hátralévő életemet a gyógyulásig ezen a vonaton töltenem.

Vánszorgok a forgalmas budapesti utcán, borzalmas állapotban lévő aszfalton, néhol kockakövön, kifordult, vagy besüllyedt, vagy megemelt csatornafedeleket kerülgetve, járdáról le, járdára fel. Szigorúan a földre szegezett szemmel, nehogy egy lépést elvétsek.

Lámpás átkelőhöz érkezek. Akárhogy szaporázom, nem érek át a zöldön. Az autók türelmetlenek, megértem, de ez a zöld lámpa a gyalogosoknak csak fitten, egészségesen, sietve megtehető.

Minden új típusú, alacsony padlós vonat a Balaton felé közlekedik, az elővárosokba csakis a régiek hónapok óta, és még hónapokig. Most nem elmélkedek a forróságról, hogy a munkahelyre jó lenne nem leizzadva megérkezni, és délután nem totál kikészülten hazaérkezni, kizárólag a lépéslehetőségeimre koncentrálok. Etekintetben teljesen mindegy, hogy milyen vonatok járnak, hiába jönne az alacsony padlós, a mozgásában (nálam jobban) korlátozott utas úgysem jut el a vonatig.

Budapesti aluljáróba lejutás meredek - de legalább mozgó- - lépcsőn, túloldalon 2 hosszú lépcsősor. Ismét lehetetlen küldetés egy kerekesszékesnek.

Szavaimat nem szaporítva: ajánlom önkéntes érzékenyítő programomat az útkezelőknek, a MÁV-nak és a BKK-nak.

]]>
Thu, 23 Aug 2018 06:16:45 +0200 30819_272547
Fekete-fehér ország http://elza-naploja.blogger.hu/2018/08/19/fekete-feher-orszag

Ma minden fekete és fehér. Kétdimenziós. Ha kritizálni merjük - bármiben és bárhogyan - az egyébként egyre riasztóbb önkényuralmat és a tomboló szertelenséget, akkor nem lehetünk mások, mint sorosbérenc liberálbolsik. Gondolkodás nélkül. Érvek nélkül. Megszűnik a barátság, a közös múlt és így a jövő is. Ezért kár volt végigküszködni az 50 év bolsevista rémuralmat.

Megszűnt a józanság. A mértéktartás. Valami hasonlót érezhettek a szüleink (nagyszüleink), amikor kitört a szocializmus.

Aki nincs velük, az ellenük van, azt el kell söpörni. És megtehetik, van hozzá hatalmuk, kiépítették. Egy tollvonás kérdése minden.

Én velük voltam sokáig, vagy inkább úgy mondanám: nem voltam ellenük.

A fékevesztettséget azonban elfogadhatatlannak tartom.

Ezért kár volt. Csöbörből vödörbe kerültünk. Ettől féltem április 8-án is. az egyeduralomtól. A teljhatalomtól. Ami elveszi az eszet.

Ha ettől sorosiszta liberálbolsi lettem, hát legyen. Voltam én már kommunista, mert egy fordításom az ábécében a szocializmusról szóló fordítás után következett a sorban. Voltam orosz kém, mert volt egy orosz sporttársam.

Amikor kicsi voltam, középen kilyukasztott leragasztott szemüveget hordtam egy ideig, amiben csak előre nézve láttam egy pici szegmensét a világnak. Leginkább ehhez tudnám hasonlítani azt, ahogy ma a világra és a kormánypártra tekintenek a kormányhűek.

Nagyon nagy meglepetés lesz, amikor végül leveszik ezt a látásszűkítő szemüveget. Merthogy egyszer leveszik, vagy levetetik velük, afelől nincs kétségem. Nem irigylem őket.

 

]]>
Sun, 19 Aug 2018 04:53:16 +0200 30819_272545
A nyugdíjról, amatőr módon http://elza-naploja.blogger.hu/2018/05/03/a-nyugdijrol-amator-modon Nem értem én ezt a nyugdíjrendszert. Most akkor saját magam jogán kapom majd, vagy a következő nemzedék fizeti nekem?

Azért nem értem, mert eleve csak akkor és akkora mértékben vagyok "jogosult" a nyugdíjra, ha én befizettem mindig a nyugdíjjárulékot aktív dolgozói életem során. Megtalálnak minden napot (!), amikor nem fizettem, vagy nem fizettek utánam, és arra az időszakra kiesem a rendszerből, vagyis annyival tovább kell dolgoznom. Ennek skrupulózus átvizsgálására és összeszámolására minden esetben van kapacitás.

Jó, de ha így van, akkor miért nem saját jogon kapom a nyugdíjat? Amennyit befizettem, azt kapnám vissza. Tök egyszerű.

Ha viszont azok után, hogy engem részletesen átvizsgálnak, napról-napra évtizedeken keresztül, majd végül elengednek nyugdíjba, akkor miért a következő generáció fizeti a nyugdíjamat? Mi van, ha ők nem fizetnek nyugdíjjárulékot? Ja, persze, akkor én kevesebbet kapok. Miután nagy nehezen elmehettem nyugdíjba (amúgy már legalább 10 évvel később, mint az édesanyám), amit a saját befizetéseim alapján engedélyeztek vagy tagadtak meg, akkor pedig az összeg megállapításánál már a következő generáció befizetési hajlandóságának vagyok kitéve?

A magánnyugdíjat elnyomorították, nem sok választás maradt, vagy a párnacuhában gyűjtögetem a pízt, vagy öregségemre ki vagyok szolgáltatva az utánam jövő generációk befizetéseinek. Könnyű azt mondani ilyen helyzetben, hogy ja, hát ők nem fizetnek, így jártál, nem mi vagyunk a hibásak, hanem a "gyerekeid".

Ejnye, de fontosnak érzem magam az ország számára! (Csak viccelek.)

Aki érti ezt a rendszert, az szóljon!

]]>
Thu, 03 May 2018 06:21:30 +0200 30819_272500
Ginsberg és az én üvöltésem http://elza-naploja.blogger.hu/2018/05/01/ginsberg-es-az-en-uvoltesem Most hallom a rádióban, hogy a szocializmus óta eltelt 25 év TALÁN elég volt ahhoz, hogy a tokaji bor (csak ez!) visszanyerje korábbról szerzett méltó elismertségét külföldön. A MÁV és a Magyar Posta még nem nyerte vissza régi hírét. Mennyi idő lesz, mire az újabb egypárti rezsim rombolásából magunkhoz térünk? Ez jár a fejemben, elborzadva.

Allan Ginsberg 1957-ben így kezdi borzalmas versét, az Üvöltést:

"Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban,
hisztérikusan"

Majd az őrület legalját így jellemzi:

"who faded out in vast sordid movies, were shifted in
dreams, woke on a sudden Manhattan, and
picked themselves up out of basements hung
over with heartless Tokay and horrors of Third
Avenue iron dreams & stumbled to unemploy
ment offices,..."

Orbán Ottó fantasztikus fordításában:

"kik elájultak a hatalmas mocskos mozikban átváltoztak álmaikban felriad
tak a hirtelen Manhattanre és összekaparták magukat a szívtelen toka
jitól másnaposan az alagsorokból és a Harmadik Avenue vas álmainak
borzalmaiból és belebotlottak a Munkanélküli Nyilvántartókba,..."

Versében a tokaji a legalja prolik piások filléres kannás bora. Persze az is lehet, hogy ez az olasz Tokaj bora. Az esetleges névbitorlás azonban már akkor sem zavarta az ittenieket.

Szép kilátások, hogy egy másik klasszikust idézzek.

U.i. FIGYELEM! A vers csak a legerősebb idegzetűeknek ajánlható!

]]>
Tue, 01 May 2018 11:10:35 +0200 30819_272493