Visszatértem. Nem fog megremegni a föld, tudom. Nem fognak jelezni a szeizmográfok, tudom. Nem baj.

Hiányzott az írás, de pótoltam mással. Pótoltam a pótolhatatlant. Vagyis csupán pótcselekedtem. Mert nem sok minden ér fel az írás gyönyörűségével. Akkor is, ha csak nekem okoz gyönyörűséget, mert soha nem fedeztek fel. Nem baj. Írni akkor is jó, ha csak a virtuális fióknak.

Ma reggel szokás szerint hallgatom a Kossuth rádiót. Az "eredményekről" szól az egyik reklám. Magyarország jobban teljesít. "Több százezer gyermek kap ingyenes tankönyveket és napi háromszori étkezést." Ez lenne a jó irány? A megoldás? A jobb teljesítmény?

Nem azt jelenti inkább, hogy több százezer gyermek családja (ami már milliós nagyságrend lehet) él olyan szegénységben, hogy nincs pénzük tankönyvekre és ennivalóra? Ezzel én nem dicsekednék. Nagyon nem.

Nem akarok szívtelennek tűnni, de ha jól gondolom, végeredményben sokadmagammal én fizetem a több százzer gyermek ingyenes tankönyvét, mert olyan személy nincs, hogy kormány, hacsak nem a tagjai a saját pénztárcájukból fizetik a gyerekek étkeztetését és taníttatását. Erre pedig egy lyukas garast sem tennék.

Szóval dicsekedni a szegények számával és a máséval verni a csalánt, ez volna a jó irány?

Ugyanakkor egy 40 négyzetméteres budapesti belvárosi lakásért 100 millió forintot elkérni, ez jó irány? Ez normális menetrend?

Ha igen, semmi kétség, én bolondultam meg.